Non ti piace? Non importa! Puoi restituircelo entro 30 giorni
Non puoi sbagliarti con un buono regalo. Con il buono regalo, il destinatario può scegliere qualsiasi prodotto della nostra offerta.
30 giorni per il reso
...Bevallom, sohasem dirigálok partitúra nélkül, mert ha nem nézném a kottát, elkezdenék improvizálni és a zenekar csak bámulna. A zenélés alapja az improvizáció, a zeneszerzés alapja pedig a szerkesztés. Az improvizáció az adott pillanatban, folyamatában megismételhetetlenül történik, a zeneszerzés lényege pedig a hangzásokat sokszor megismételve átgondolni és írásban rögzíteni az előadók számára. A jó előadó viszont úgy közvetíti a „begyakorolt” kompozíciót, mintha improvizálna, mintha az a saját gondolata lenne. 1971-ben egy Köln melletti tanyán, Öldorfban telepedtem le és kipróbáltam a komponálás lehetőségeit a szigorú szerkesztéstől kezdve (Now, Miss!) a szabad improvizációig (Music for New York). Ebben az időben a hangok eredetéig, gyökeréig akartam eljutni; a rezgésekig, amelyben a ritmus és a dallam még közös. A legkülönösebb projekt 1972-től 74-ig az Elektrokrónika volt. Egy orgonán játszott álló hangköz lebegése, rezgése több hangátalakító készülék összekapcsolása után önálló dallamokat és ritmusokat hozott létre. Ez a hangzás a vízbe dobott kövekhez hasonlítható, ahol az egymást keresztező vízhullámok törvényeit és szépségét egyszerre csodálja az ember. Az Elektrokrónika nem improvizált és nem komponált zene; szépsége a mikroszkópikus zenei mozgások gazdagságában rejlik. A Dervistánc egy késői leszármazottja ez Elektrokrónika gondolkodásmódjának. Az 1993-ban egy klarinétra komponált darab háromszoros rájátszás (playback) utáni összhangja esetleges jelenség. A Music for New York felvételét 1971-ben improvizáltam magyar népi hangszereken (citerán és nyenyerén) egy angol EMS szintetizátorral (Synthi A) transzformálva. Két kitűnő jazzmuzsikus, Dés László és Dés András 2001-ben fűzött hozzá további improvizációt. Gyönyörű dolog 30 évet így összekapcsolni! A Now, Miss! hangfelvételét – Beckett rádiójátékának (Zsarátnok) alapján – 1973 febuárjában készítettük. A kompozícióban – Beckett darabjához hasonlóan – a tengerparton ülő két személy dialógusát halljuk. A felvételen Négyesy János hegedűn, én a Synthi A-val transzformált orgonán játszom. Az eredeti hangfelvételt a tenger hangjával 2002-ben kevertük újra. Eötvös Péter, 2002